Becsapódás kockázata

A rövid válasz: nem. A hosszú érdekesebb.

Az Apophis valaha a valaha adott legmagasabb kockázati besorolást viselte. Ezért híres, és ezért élte túl a félelem a tényeket. A kockázat eltűnt — valóban és mérhetően eltűnt —, de érdemes tudni, hogyan: ritka eset, amikor egy bolygószintű fenyegetést pusztán megfigyeléssel számoltak fel.

2004 decembere: a valaha rögzített legmagasabb besorolás

Néhány nappal a újbóli megtalálása után az Apophis elérte a torinói skála 4-es fokozatát — egyedüliként a valaha vizsgált testek közül. A csúcson a 2029-es földbecsapódás számított valószínűsége körülbelül 2,7 százalék volt, nagyjából egy a harminchéthez. Ez a szám nem pánikkeltés volt, hanem egy túl rövid megfigyelési ív őszinte tükre. Néhány további éjszakányi adat, valamint 2004 márciusi archív felvételek lecsökkentették a bizonytalanságot, és nullára vitték a 2029-es becsapódás valószínűségét.

A kulcslyuk-probléma

2029 kizárása nem zárta le az ügyet. A szoros elhaladás elhajlítja a pályát, és voltak keskeny térrészek — kulcslyukak, némelyik csupán néhány száz méter széles —, amelyeken az Apophis 2029-ben úgy haladhatott volna át, hogy az egy későbbi visszatéréskor, 2036-ban vagy 2068-ban becsapódást készített volna elő. Valamelyiket eltalálni mindig valószínűtlen volt, de nem lehetett kizárni, amíg a pályát csak néhány kilométeres pontossággal ismerték.

2013 és 2021: a radar lezárja a kérdést

Az optikai csillagászat az irányt jól, a távolságot rosszul méri. A radar fordítva, és végül ez döntött. A Goldstone és az Arecibo megfigyelései a 2013-as közelítés idején kizárták 2036-ot. 2021 márciusában egy utolsó goldstone-i radarkampány egy távoli elhaladás alatt elég pontosan rögzítette a pályát ahhoz, hogy 2068-at és minden mögötte lévőt kizárjon. A NASA 2021. március 26-án törölte az Apophist a Sentry táblázatból. A megfigyelési ív ma 2004 márciusától 2022 áprilisáig tart, 7370 mérésen keresztül.

Mi is valójában 2029

Biztonságos elhaladás a felszín felett 31 640 kilométerrel — közelebb, mint a geostacionárius műholdak, de még mindig csaknem öt földsugárnyira. Nincs kölcsönhatás a légkörrel, nincs törmelék, nincs árapályhatás a Földre, és a műholdakra sincs kockázat egy elhanyagolhatóan kicsi véletlen találkozás esélyén túl. Ami van: a modern kor legjobb alkalma arra, hogy egy ekkora kisbolygót közelről tanulmányozzunk anélkül, hogy elhagynánk a talajt.

Kérdések a kockázatról

Hozhatják vissza új megfigyelések a kockázatot?

2029-re és az elkövetkező évszázadra nem. A pályát mára olyan pontosan megmérték, hogy a bizonytalanság sokkal kisebb bármely elképzelhető becsapódási folyosónál. Száz éven túl minden kisbolygó előrejelzése romlik, az Apophisé is; ez a fizika korlátja, nem rejtett figyelmeztetés.

És 2036 meg 2068 — azt olvastam, hogy azok becsapódási dátumok?

Egykor lehetséges dátumok voltak, amíg a pálya csak lazán volt ismert. 2036-ot 2013-ban, 2068-at 2021-ben zárták ki. Az e dátumok előtti cikkek még mindig fent vannak, és még mindig idézik őket, ezért él tovább a tévhit.

Eltalál egy műholdat?

Csaknem biztosan nem. Az Apophis mintegy 4100 km-rel a geostacionárius öv alatt halad el, és bár keresztezi más műholdak magasságait, a tér ebben a léptékben elsöprően üres. Az ügynökségek szorosan követik majd a közelítést, de kitérő manőverre nem számítanak.